Duk és David, két huncut legény, vadul vágynak arra, hogy szabadban hivják ki magukból természetüket. Hólyagjuk ragyog, és kétségbeesetten próbálnak könnyíteni magukon a nagy szabadban. Ahogy az erdőben kalandoznak, a késztetés túl erőssé válik ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják. Egy bokor mögé guggolnak, nadrágjuk készen áll, és elengedik a vizelet zuhatagát. Az érzés heves, testük görcsbe rándul az élvezettől, ahogy elengedik felgyülemlett szükségletüket. Nadrágjuk természetes művészetük vásznává válik, átázva saját vizeletükkel. A fogottság izgalomérzete egy extra réteget ad a szabadtéri menekülésükhöz. Ez egy vad, gátlástalan természetmegjelenés, amit tabunak neveznek, ahol a tabu határait tabunak tolják, és a kültéri gyönyör magából származik.
