Ahogy visszatérek a munkából, nem tehetek róla, hogy ne vágyjam meg a lenyűgöző feleségem csábító nektárjának ízét. Sietekek neki, mohón merülök a nyelvemmel az édes menedékébe. A várakozás úgy épít, ahogy minden cseppet megízlelek, nyelvem táncol a nedves redőkön. A gyönyörben vonagló látványa csak tüzeli a vágyamat, további felfedezésre késztet. Mélyebbre ásom magam, megízlelem minden centijét, nem hagyva benne semmi felfedezetlent. Az íze, a nyelvem alatt érzette, mámorító keveréke, amitől többre vágyom. Időt veszek, ízlelgetek minden pillanatot, ízlelek minden borzongást, ami hullámzik rajta. Az édessége, az íze, mindig elixet hagy bennem, ami még egy évig ízlelgeti az ízét.
