Iskola után mostohaapámék szobájába merészkedtem, alig várva, hogy megéljem szóbeli képességeimet. Ő mester a zsákban, én pedig coachingjára vágytam. Teljesen be volt állítva, hogy irányítson, én pedig megfogadtam, hogy megtanulok minden árnyalatot.Ahogy elé térdelt, szabadjára engedte lüktető férfiasságát, olyan látványt, amitől mindig megdobbant a szívem. Mohón vettem a számba, keresve a kedvében járni. Finoman irányított, kezei a fejemen, irányitva a mozdulataimat.Nyögései visszhangoztak a szobában, bizonyságultak a fejlődésemre.Izgénye egyre nőtt, lélegzete szaggatt vált.Megparancsolta, hogy öltözzek le, felfedve fiatalos formámat.Ízlelgette minden árnyalomát, amit a nyelvemen keresztül küldött.A nyelve örömének minden hullámát átélveztem, a nyelvemből a nyelvem csillogása volt a kevésbé kellemes.Ezt az új, megértő érzést és elégedettséget váltott ki bennem.
